Pár nappal ezelőtt, amikor anyu megint (sikeres) felkelést robbantott ki a bankban sorban állva, dobtam fel az ötletet, hogy most már igazán írhatna egy blogot, mert folyamatosan olyan helyzetekbe keverednek, hogy a betmen meg a pindúr pandúrok elbújhatnak. Az igazán igazi ige és igazságosztó páros csakis anyu és mami.
-Hát mit klettyüljek én?- tette fel a kérdést anyu, két szobafestés között, mert egyébként önjelölt Martha Stewart, Ty Pennington, Ház és Álomépítő is egyben. (A családi szótárban a Klettyülés: Olyan interneten történő, kattintással és gépeléssel járó folyamat, melynek végeredménye elérhetővé válik egy, vagy több távoli személynek a világhálón keresztül. Ez lehet csetelés, ímélezés, blogolás, stb.) Emlékeztettem néhány sztorira (amik itt is olvashatóak lesznek) és visszatértünk az előbb említett bankos lázadáshoz, és kitaláltuk, hogy egyesített erővel neki állunk a tésztának.
Saját banknál pénzt felvenni ingyenes, másiknál pedig 800 Ft a kezelési költség, így aztán fizetés és nyugdíj idején törvényszerűen kialakulnak várakozó sorok a saját bankos automatáknál. Egy ilyen sornak volt tagja anyu is, egészen békésen várakozott, amíg egy közelben álldogáló, nem a sorára váró idegen férfi nekik állt a következő szavakkal:
-Jajj, minek itt sorban álldigálni? Az ótépénél nincs ám ilyen, óó.
-Tetszik tudni, itt ingyen jutunk hozzá a pénzünkhöz, máshol pedig 800 Ft plusz költségért. - kötötte a bajszára egy nő.
-Jajj, azér' a pár száz forinér' itt álldigálni, hát azé'!
-Ide figyeljen bassza meg, magának nem kurvára mindegy, hogy miért vagyunk itt? Ha nem tetszik, nem kell idenézni, vagy odébb is lehet menni, lehet, hogy maga megteheti, de nekünk nem mindegy az a pár száz forint - vágta oda Anyu, akit a tömeg közben saját Xénájává emelt, és ' Igaza van! Úgy van! Jól megmondta neki! ' felkiáltásokkal karamellizálták, és egy tapsviharral koronázták, anyu meghajolt, és mindenki maga elé engedte a sorban.
Hát ez egy átlagos reggel nálunk, de vannak különlegesebb történeteink, ezek megklettyülésére született a blog.
