Ebből botrány lesz - jelentette ki anyu 10:34 perckor, az esztékában már másfél órája vérvételre várva, olyan bizonyossággal mint aki azt állapítja meg, hogy idén is leadják a Reszkessetek Betörők!-et karácsonykor.
Pár perccel később már neki is állt hadsereget verbuválni nyuggerekből és bajszos bácsikból. Én, mint tudósító nem avatkozhatok bele az események folyásába, tehát ezúttal is meghúztam magam fedezékben és jegyzeteltem, meg azon morfondíroztam, hogy ilyenkor szoktunk ebédelni. Először.

Az ellenség a fehér ruhás sereg, fő jellemzőjük a hetvenes évek frizura, cigi és kávé sárgította protkó, és különleges képességük, hogy átlátnak az embereken, de szó szerint, észre sem veszik őket és pont ez az ami a mieinket felhergelte. Meg az, hogy jó ízű kacarászással adják a folyosó tudtára, hogy nagyon kemény munkát végeznek két kávéfőző kotyogás közben, ezért nem érnek rá vért venni az egyre ingerültebb ember halmaztól.
Ekkor sajnos eljött a pillanat, hogy lekellet mennem dobni még a parkoló órába pénzt, nem tudom mi történt, de valahogy így képzelem el:

Amikor Erzsike kijött a rendelőből, hogy a büfében vegyen tejszínt, addig az egyik nyugger, nevezzük Marinak, a sorszámát bedugta az ajtó és a félfa közé, ezzel megakadályozva a bezáródást. A sereg, anyu harci kiáltására és az ő vezetésével, ostrom alá vette a rendelőt, ahol könnyű szerrel diadalmaskodtak, és végül levették egymás vérét, megitták a kávét, aztán mindannyian elmentek skandináv lottót játszani.

Anyu csak annyit mondott, mikor kijött az esztékából, hogy ne kérdezzek semmit.