Megyünk a balatonra,öltözz,készülődj.
Erre a mondatra keltem tök váratlanul. Az álom és a valóság közé befolyt mondat,valamit döfködött agyam már ébredező részeibe,ami arra sarkalt volna,hogy azonnall ki keljek az ágyból és utána járjak hogy mi ez a hirtelenség,és hogy egyáltalán hol a kávém, viszont egy pillanat alatt visza is aludtam tizenöt percre. Aztán amikor rájöttem, hogy nem álmodtam, mint a keljfel jancsi pattantam fel és kimentem a nappaliba, ahol már mindenki útra kész állapotban volt,én meg még alsó gatyában a brét igazgatva,ásítozva topogtam csík szemekkel. Ha eddig nem derült volna ki, nem volt előre megbeszélve a kiruccanás.
Aztán a helyzetet nem túl jól felmérve megjegyeztem,hogy nekem még zuhanyoznom, hajat vasalnom, borotválkoznom kell, de a felcsendülő női hangorkánból arra következtettem, hogy egyiket sem vihetem véghez, mert mindenki be volt sózva mint a ropi.A sós.
Előljáróban annyit tudni kell,hogy:
- Idejét sem tudom mikor mentünk családostól utoljára kiruccanni
- Jóformán két hétig Siófokon voltam,tegnap értem haza
- Anyu jóba van a celebekkel..
A kimozdulás célja eredetileg rokonlátogatás volt Berényben, ahol anyu féltesója és családja nyaral. A küldetés egy hekk (fújj) elfogyasztása,aztán hazajövetelés.
Fantasztikus hangulat uralkodott a kocsiban, elől anyu vezet, anyós ülésen a mami, én meg hátul olvasok, miközben a főtéma elől az, hogy én megvagyok sértődve, mert nem tudtam borotválkozni, könyvet is azért hoztam, hogy ne kelljen beszélgetnem. Egyszer megpróbáltam vázolni, hogy ilyenről szó sincs, de meddő próbálkozás volt.
Ezután jött az izgalom, hogy merre van az arra, miért nem erre, hol a körforgalom és hol kell belőle kimenni.
Ha a vitát elkerülendő, előrenyújtom a melletem heverő térképet, mintegy a helyzet megoldásaképpen, valószínűleg soha nem jutottunk volna el Fakospusztára, és sokkal kevesebbek lennénk.
Azon az állásponton volt vidám társaságunk, ha már ide keveredtünk akkor tankolunk,meg pisilünk, ergo én tankoltam, ők pisiltek. Az első útbaeső emberszabású, ám nem bizonyosan behatárolható lényt leszólítottuk,hogy hol a taknyos picsába van itt benzinkút. Az említett személy, aki csak a válasz adás végett hagyta abba a fűnyírást, felhajtotta fűnyírő szemüvegét és három nyelvcsattintással, két kattanó hanggal és egy biccentéssel el is mondta, amit aztán egy közelben álldogáló jóember lefordított nekünk,hogy egyenesen aztán balra.
Becsusszantunk a kútra, valami noname fajtára, a lányok kicsusszantak a járműből és hevesen érdeklődteka mellékhelység holléte felől,a fotocellás ajtó előtt álldogáló fazontól,aki egy gyilkos oldalra nézéssel jelezte hogy arra. A céltalan keringéstől és hólyagfeszüléstől frusztrált nők aztán jól le is baszták hogy milyen gyík, mire
a benzinkutas sértődötten becsoszogott a pult mögé. Megtankoltam, majd bementem a medve barlangjába fizetni. Leírni nem tudnám az illetőt de furcsa látvány volt az szent. Hozzám se szólt, csak elvette a pénzt. Nekem se kellet több,távoztam,majd magunk mögött hagytuk Fakospusztát.
Berénybe érve balra rögtön megláttam a rokonokat, de mindenki más annyira elvolt foglalva azzal, hogy hol lehetnek, hogy tovább mentünk, hiába szóltam. Tíz perc múlva a napsugár büfé ablakánál fél liter kóláért,egy sült hekkért,és egy lángosért kértek anyutól 3600 forintot. Gyanús volt,hogy a srác papíron számolta ki fizetendő összeget,de anyut még senki nem tudta rászedni, hohó, de nem ám.
Lemérette vele a halat grammra pontosan (azt hiszem 10 dkg – 290 ft volt), beiratott vele a pénztárgépbe mindent,és hopp az összeg feleződött. Mami hangos káromkodások közepette elvette a halat,és leült mellém,én csak egy asztaltól figyeltem az eseményeket és arra gondoltam, mennyire bloggyanús ez a nap, pedig ekkor még sejtelmem sem volt hova keveredünk még aznap. A rokonok már napok óta ott vannak,és mindíg mások az árak, szóval pár fenyegető mondat után ők is leültek, anyu pedig csak ennyit mondott: "Ne lepődjön meg, ha a napokban felkeresik Önöket a minőségellenőr kollégáim, szerencséje hogy civilben vagyok", majd távozásunkkor látványos ál-telefonálásba kezdett,és hangosan mondogatta a kóceráj nevét. Persze sosem dolgozott ilyen ellenőrként ám. Lájtos fényképezkedés a balaton parton, mert anyunak kell facebookra, búcsúzkodás, autóbaszállás és kezdődött a versenyfutás az idővel meg minden.
Azért is volt fontos a fentebb említett 3-as pont, mert a következő úticélunk egy ilyen híresség volt. Köztudott, hogy anyu jóban van többek közt egy nőifürdőruháról elnevezett együttes tagjaival, főleg az énekessel, vagy a nikászepérimenóval, több ismert rock együttes tagjaival,meg úgy általában ismert emberekkel múlatta az idejét régen, ma meg levelezik velük. A mostani célszemélyt orgona virtuóz legendaként emlegetik,aki tegnap a következőt osztotta meg: “Holnaptól Badacsony,Keszthely,Tapolca háromszögben tartózkodom a villámban,aki megtalál azt szívesen meghívom magamhoz egy kávéra”. Anyu persze személyes felkérésnek vette ezt keringőre. Mivel Szigliget is az említett háromszögbe esik, és az köztudottan a művészek kedvenc helye, arra felé vettük az irányt és a közelben megkérdeztük egy benzinkúton hogy nem tudják-e véletlenül hol lakik Ő.
Nem tudták, csak azt, hogy rendszeresen itt tankol. Adott volt a képlet, tutira Szigligeten van az arc, ahol egy idős néni végül megmondta hogy nem, itt nincs arc. Komolyan, 90 és a halál között volt, de olyan hajszál pontosan elirányított minket 4 faluval arrébra,szinte a keresett személy küszöbéig hogy csak néztünk.
A két település közötti 5 kilométert másfél óra alatt sikerült is megtenni, mert ha én azt mondtam még tovább egyenesen, anyu valamiért hajthatatlan vágyat érzett arra hogy jobbra,alkalom adtán balra forduljon,aztán kereshettük az utat mindíg vissza a főútra. Sok embert megkérdeztünk közben,és egyre több infót tudtunk meg, hogy a gyógyszertárostól vette meg a villát,és hasonlókat. Nem is volt kérdéses, a következő megálló a helyi gyógyszertár, amit egészen addig nem találtunk, amíg előtte megállva meg nem kérdeztünk pár járókelőt, akik jót röhögtek és a hátuk mögé mutattak,hogy itt van heló. Anyu bement, mami nem, mert nem ott fordultunk meg ahol ő mondta hanem két méterrel arrébb, így némaságra vetemedett. Aztán persze bement ő is, némán.
A gyógyszertáros nem az volt akitől az arc vette a villát, mert az a gyógyszertáros éppen a barackosba volt, de a jelenlegi gyógyszertáros rajzolt nekünk térképet ami alapján még most is ott keringenénk igazából.
De még két leszólítással később,egy kietlen föld úton jött velünk szembe a barackosból a villásgyógyszertáros, aki próbált magyarázgatni, de látta hogy síkhülyék vagyunk, így aztán elkísért minket egy darabon meg barackot is adott a csoszifaszi. De végül nem mi voltunk a síkhülyék, hanem az aki ilyen meredek lejtős,eldugott,magas helyre költözik. A kocsi kishíjján felborult,égett a gumi,repkedtek a kavicsok, csúsztunk vissza, bementünk ahova nem kellet volna, forgolásztunk egyhelyben meg minden.
És hurrá ott álltunk a keresett háznál,munkások építették a kerítést, és mint kiderült az orgonavirtuóz nincs itthon. A száma nem volt meg senkinek,senki nem tudta hogy mikor jön, hagyott anyu egy cetlit az ajtaján,kicsit vártunk még a sarkon,aztán hazajöttünk. Fuh.
